Tudtam, hogy egész végig rákvörös voltam, mert a drágák meg is jegyezték ezt. Életemben nem utáltam így öt embert, de úgy látszik, ezek a srácok nagyon tudnak valamit. Mivel az volt a feladatuk, hogy viccesen válaszoljanak, ezért eleget is tettek ennek a kötelezettségüknek, így számukra nem volt olyan ciki, mint nekem, bár próbáltam leplezni. Soha nem figyeltem ennyit az órát, de ha egyszer olyan emberek között voltam, akik megkeserítik az életem, ez nem is akkora csoda. Egy jó fél óra múlva végeztünk is, és én gyorsan száguldottam volna ki a szobából, ám valaki megfogta a kezem, ezzel megállítva menekülésem.
-Szia!-köszönt udvariasan, ha jól tudom, Liam.
-Szia! Mit szeretnél?-nagyon erősen tettetnem kellett az érdeklődést, mert abban a pillanatban nem igazán voltam a legjobb hangulatomban.
-Te voltál múltkor az étteremben, igaz?-felemelte az egyik szemöldökét, miközben a hőn áhított válaszára várt. Na arra várhat is. Megint el akartam tűnni, nem csak a kérdés megválaszolása elől, hanem mert már úgy éreztem, nincs levegő a tüdőmben. Rosszul voltam, nem is kicsit, de ismét megállított.-Kérdeztem valamit...
-Nem fogok válaszolni!-dühös voltam, és sosem bírtam, ha valaki vallatni akart, ráadásul nem kéne piszkálnia a karomat.
-Pedig az előbb épp azt tetted, csak nem éppen azt, amire vártam.-ez már a pimaszság tetőfoka! Hagyjanak végre békén!
-És ha én voltam? Van azzal valami problémád?
-Nem, csak Harry nevében is bocsánatot szerettem volna kérni, amiért olyan aljas módon viselkedett.-meglepetten néztem rá, kételkedtem szavaiban. Én hülye leordítottam a fejét, ő pedig csak kedves akart lenni. Ez nem az én napom...
-Ohh...hát, nem neked kéne ezt elintézned, de azért köszönöm. Rendes vagy.-egy biztató mosolyt még küldtem felé, majd végre kiléptem az ajtón, és csak egy cél lebegett előttem: a női mosdó...
Louis szemszöge:
Amikor belépett a szobába az a lány, majdnem a földről szedtem fel az államat. El sem tudtam dönteni, hogy ez most pech vagy szerencse, bár én mindenképpen az elsőre tenném le a voksom. Tekintetemet Harryre vittem, és nem kis meglepetésemre ugyanúgy mosolygott, mintha csak egy normális interjún lennénk. Szóval ő nem emlékszik rá, pedig az én elmémbe beleégett az a meglepődött és dühös arc, amit aznap este láttam. Mindenki a göndört fürkészte, ő pedig amint ezt észrevette, zavartan nevetett fel.
-Mi olyan érdekes rajtam, srácok?-vigyorgott, szokásához híven. Olyan fejet vághattunk, mint akik most tudják meg, hogy a barátnőjük terhes. Végignézett rajtunk, majd várta a válaszát, de csak egyedül Liam tudott megszólalni.
-Harry, valószínű volt, hogy nem emlékszel rá, de ő az a csaj, akire nyomultál az étteremben.
-Melyik? Mert aznap este eléggé "kiéltem" magam.-remek, ő teljesen boldog ebben a tudatban, de mi veszélyben vagyunk.
-Ez nem vicc, ha kitálal az újságoknak, akkor nekünk végünk, fogd fel!-egy kissé dühösnek tűnhettem, de csak kiszaladt a számon.
-Miért tálalna ki? Na jó, valaki felvilágosítana?-tekintetét végigfuttatta rajtunk, szemöldökét összevonta. Arcán semmi olyan nem látszódott, amiből legalább tudnánk, hogy emlékszik valamire.
-Azt inkább hagyjuk, hogy pontosan mit tettél, csak legyen elég annyi, hogy tartsd meg az öt méteres távolságot, kivéve, ha tökön rúgást szeretnél.-ledöbbentem Zayn aggódó és pimasz hangja miatt. Nem úgy volt, hogy csendes tűzszünetben boldogítják a napjainkat? Ez nekem mára már sok.
Hirtelen rezzent meg a zsebem, ami csak annyit jelent, hogy SMS-t kaptam. Gyorsan megnyitottam, és a küldő neve miatt hatalmas mosoly kúszott az arcomra.
Szia kicsim! Tudom, hogy rengeteg dolgod van, de ha van egy kis időd, összefuthatnánk valahol. Hiányzol, de nagyon!
Puszi! El Xx
Úgy döntöttem, hogy ha már úgysem figyel rám senki, akkor megjutalmazom magam azzal, hogy egy kicsit, ha már jelenleg igaziban nem tudok, de a modern technológia segítségével, a barátnőmmel foglalkozzak. Ujjaim már készenlétben álltak, majd mint a puskából kilőtt golyó, úgy írták a választ.
Szia édes! Te is nagyon hiányzol nekem! Most nagyon boldoggá tettél, ugyanis miután lerendeztük ezt az interjút, szabad vagyok. Remélem felkészültél, hogy Superman fog elvinni téged ebédelni! :)
De aztán megverem a pasit, ha egy ujjal is hozzád mer nyúlni! :D
Szeretlek! <3
Kapkodva veszem a levegőt, nem is csoda, hisz nem mindenkinek van olyan gyönyörű barátnője, mint nekem. Mintha megtaláltam volna azt, akire mindig is szükségem volt az életemben, kitölti a bennem lévő űrt. Nem is meglepő, hogy ilyen hevesen reagálok, ha ilyen angyalt tudhatok magam mellett.
Nem kell sokat várnom a válaszra, ami hatalmas löketet ad a szívverésemnek.
Ennek nagyon örülök! Egy óra múlva találkozzunk a parkban, oké?
Én is szeretlek, ott találkozunk, szia! :D <3
Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ilyenkor már készülődik. Mosolyogva helyeztem vissza a nadrágom egyik zsebébe a mobilom, majd újra felvettem a fonalat.
-Hé srácok, hol van Liam?-kérdeztem megszeppenve. Nem mellettem kéne ülnie?
-A csajjal beszél, de hogy miről, arról fogalmam sincs.-válaszolt nekem Niall. Most odament könyörögni neki, vagy mi?
Car szemszöge:
Nem tudom mi bajom volt, de ilyen rosszul még sosem voltam. Biztosan az idegesség miatt, ugyanis már tapasztaltam magamon, és nem igazán bírom jól a stresszt. Homlokomat a hideg csempének nyomtam, hátha ezzel jobb lesz, de csak megfájdult tőle a fejem. Belenéztem a tükörbe- amit megjegyzek -nem kellett volna, ugyanis a borzasztóan sápadt és förtelmes arcommal kellett farkasszemet néznem. Ellöktem magam a mosdókagyló szélétől, és egy kis sminkkel korrigáltam borzasztó kinézetemen.
Miután valamennyire összeszedtem magam, ki mertem lépni tökéletes rejtekhelyemről. Komolyan, mint egy kisgyerek, aki éppen bújócskázott, úgy érzem magam, és megcéloztam a lenti büfét. Gyűlölöm, ha ekkora a sor, de égetően szükségem volt egy kis hideg, frissítő vízre.
Már csak 2 ember állt előttem, amikor kuncogást hallottam közvetlenül mögöttem. Eleinte nem zavart, de amikor az illető a hátamat kezdte piszkálni, a tenyerem viszketett, de visszafogtam, és gúnyos mosolyt felvéve fordultam meg.
-Mi olyan érdekfeszítő a hátamon?-csak ekkor esett le, hogy a hatalmas, "kedvencemnek" titulált Harry állt mögöttem. Száját összepréselte, így megelőzve a kitörő nevetését, ami nem igazán sikerült neki. Égnek emeltem a tekintetem, majd visszafordultam Jeffhez, aki folyamatosan rendelte a szendvicseket. Ismét kitört belőle a röhögés, és ezúttal már haraggal teli hangomat eresztettem rá.
-Mi a francon röhögsz?-szemem szikrákat szórt, de még így sem tudta legyőzni azt a kis érzést a gyomromban. Vonzódás. Csakugyan bejönne nekem?
-Csak...van egy kis wc papír az inged alján.-itt éreztem azt, hogy az önbecsülésemnek búcsút mondhatok. Majd hozok ide egy követ, és belevésem, hogy
R.I.P.
Itt nyugszik Caroline Elizabeth Johnson önbecsülése és méltósága
-Akkor nem segítenél egy kicsit?
-Eszemben sincs.-újabb 1000 wattos vigyor. Mi mást is vártam tőle?
-Car! Akarsz venni valamit? Mert ha nem, akkor feltartod a sort.-erélyesen szólt rám a büfés Jenni, és én halkan kértem a vizemet tőle. Arcom szinte lángolt, újfent, és megint emiatt az idióta miatt.
-Amúgy hazudtam...-halkan súgta a fülembe, és emiatt a tette miatt felbátorodtam, és megtettem azt, amit már az éttermi incidens óta meg akartam tenni...
