Először azt hittem, van még valaki rajtam kívül, akit így hívnak, de az emberek lassan szállingóztak hazafelé vagy a következő géphez, így kétségtelen, hogy nekem szól az a papír. Bizonytalanul közelítettem a nő felé, bár nem értettem, miért is félek. Egyáltalán nem ijesztő a szituáció, csak az emberek mindig féltek az újdonságoktól, az ismeretlentől, így én sem maradhattam ki a sorból. Nagy levegővétel után odavánszorogtam az elsőre elég szimpatikus nőhöz, majd elengedtem a bőröndöm fogóját, és halkan odamotyogtam, hogy én vagyok Caroline.
-Szia! A nevem Louise McAdams, és én leszek a jövendőbeli főnököd.-kedvesen mosolygott, és ami a legtöbb esetben eltér az átlag főnököktől: őszintén. Már most megkedveltem, így a szokásos zavartságom és visszafogottságom elrejtése érdekében zavartan kezet nyújtottam neki. Egy ideig csak nézte a kezem, majd félrelökve azt, karjai közé vont. Gondolom ez valami angol szokás, de viszonoztam.
Miután túlléptünk a megismerkedésen és a tegezés tisztázásában, beültünk a kocsijába, majd egy kis városnézés után megmutatta az új otthonom. Mit ne mondjak, gyönyörű. Tátott szájjal forgolódtam, amin Louise nagyon nevetett. Meg is kértem, hogy csípjen meg, amit persze örömmel teljesített. Életemben nem voltam ilyen lakásban, de nem is bánom. Lehet, hogy mondjuk nem itt élném le az életem, de minden bizonnyal örülök, hogy ott hagytam New Yorkot.
Miután leraktam a cuccaim az egyik hatalmas szobába, ami szimpatikus volt számomra, elindultunk az irodába...
Harry szemszöge:
Már harmadszor énekeljük fel ugyanazokat az akkordokat, ami egyre rosszabbul megy, mert először is fáradtak vagyunk, másodszor meg már idegesek, mert már rég ott kellene lennünk Perrie szülinapi buliján. Nagyon bírom a csajt, no meg a barátnőit. Hülye gondolataimon mosolyogtam, amin a többiek jót derültek, mert tudták, hogy ilyenkor mire gondolok: csajokra. Louis elénekelte az utolsó kis szót, majd feszülten figyeltük Johnt, aki mozdulatlanul ült, a szokásos "én vagyok a főnök, én dirigálok" és az "én vagyok a második Simon Cowell" fejével. Hirtelen, lassan elkezdett tapsolni, ami ilyen esetekben mindig jót jelent. Miután megkaptuk a minket istenítő bölcs szavait, úgy sprinteltünk ki a stúdióból, hogy már attól tartottam, elesünk, vagy felborítunk valakit, de erre, hála istennek, nem került sor. Kocsiba pattantunk, majd végre-valahára elindulhattunk bulizni, ami számomra egyet jelent a csajozással...
Reggel motoszkálásra ébredtem, amit utálok. Lassan nyitottam ki a szemem, amit azonnal be is csuktam az eddig nem ennyire erősnek tűnő napfény miatt. Kezeim kinyújtottam a padlón, ami rögtön egy kérdést vet fel: mit keresek én a padlón?, majd kerestem valamiféle tárgyat, ami eltakarja a szemem. Mivel nem találtam, a kezemet kellett használnom, ami nem tudom, miért nem jutott hamarabb az eszembe. Valamibe kapaszkodva álltam fel, de amint a lábamon voltam, a hasító fájdalom elérte az agyam. Tenyereim a homlokomhoz szorítottam, hátha ezzel elmúlik vagy legalább enyhül a szorítás a fejemben,de sajnos nem segített. Nem nagyon emlékszem semmire, az még megvan, hogy beléptünk az ajtón, majd rögtön a kezünkbe nyomtak egy üveg pezsgőt, hogy felköszöntsük az ünnepeltet. Majd miután ez megtörtént, elkezdtünk még többet inni, táncoltunk, néha még énekeltünk is, de aztán semmi. A fürdőszobába lépve megpillantottam másnapos fejem. Szemeim alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, arcom szinte behorpadt, a homlokomra pedig ráírták, hogy "balfék". Érett emberekre vall ez a viselkedés, de ami a legjobban kiakasztott az az, hogy meztelen voltam. Gyorsan befutottam egy szobába, ami nem volt éppen a legjobb választás, ugyanis ott feküdt Perrie és Zayn egy szál semmiben, hála istennek volt rajtuk takaró és szerencsére még aludtak. Átmentem a mellette lévő helyiségbe, ami nagy szerencsémre üres volt, majd kivettem egy tiszta alsót az egyik szekrényből. Még jó, hogy Jade pasija néha-néha itt hagyott pár gatyát. Miután feltuszkoltam magamra az utálatos ruhadarabot, kiléptem a szeméttel teli szobából, majd a ruháim keresésére indultam.
Fél óra múlva már négyen hagytuk el a házat, szerencsére megtaláltam a ruháim a medencében, ami gondolom a meztelen fürdőzésem közepette került le rólam. Miután felvettem a vizes darabokat, megkerestem a fiúkat, ami elég nehéz volt, ugyanis Liam nem volt részeg, de legalább a torta jó felét ő ette meg, majd bealudt a kanapén, de azt olyan művészi pózban, hogy még én is megirigyeltem. Ugyanis az egyik lába a támlán, másik szinte a nyakában, a kezei meg csak úgy összevissza voltak. Niall sem volt egy könnyű eset, ugyanis beragadt a kinti csúszdába, és ott is maradt, amíg én nem segítettem neki. Louis meg, hát ő volt a legérdekesebb, ugyanis egyik lába a hűtőben volt, a másik le volt borotválva, a pólót úgy ahogy volt szétszakította, de azért magára rakta, a kezeiben meg Kevint szorongatta, ami számomra érthetetlen volt, hiszen nem is hoztuk magunkkal! Zaynt hagytuk, hisz végre lesz egy szabad napja a barátnőjével, amit szerintem takarítással fognak tölteni. A kocsi szerencsénkre még épségben volt, így míg mi aludtunk, hagytuk, hogy Liam vezetési tudása kibontakozhasson.
Otthon mindent kiadtam magamból, amit valaha ettem, legalább is én úgy éreztem. Hiába tagadnám, biztos állat egy buli volt, csak az ilyen jó dolgok nem maradnak meg a fejemben, ha iszom. Senkinek sem kívánom, hogy találkozzon velem, amikor berúgok, mert akkor ott elszabadul a pokol. Remélem nem tettem valami komoly dolgot.
Mivel mindannyiunknak szabad napja volt, Louis és Liam elhúztak a barátnőikhez, mi meg itthon süppedtünk a kanapé kényelmes párnái közé. Hangosan bosszankodtam, mert egy normális film sem ment egyik adón sem, és ez idegesített. Minek akkor ekkora tv, ha nem lehet rajta nézni semmit? Niall nézni akarta azt a modelles műsort, ezért inkább fogtam magam, és elugrottam vásárolni.
Szerencsémre csak két lány vett észre, így mondhatni, elég jól megúsztam. A két zacskó, amit a kezemben tartottam befelé menet eléggé húzták a kezem, mert tele voltak édességekkel. Mit tehetnék, imádom a sütit! Ahogy közelebb értem a házunkhoz, meghallottam a bentről kiszűrődő hangokat, aminek a gazdája kétség kívül Zayn volt, csak azt nem értem, miért kiabál? Óvatosan nyomtam le a kilincset, és szinte hangtalanul nyitottam ki az ajtót, így az ordítás egyre hangosabb lett.
-Hol van? Hol van az a nyomorult? Csak tudjam meg, merre van!-hallottam ideges trappolását az emeletről, ami egyet jelentett: közeledik. De kit keres? És legfőképpen miért ilyen ideges? Amint meglátott a lépcsőn letartva, megkaptam a kérdésemre a választ: engem. De hát én mit tettem?
-Te nyomorult, aljas, szemét hazug, rohadék!-először csak ujjal mutogatott rám, de aztán hirtelen behúzott nekem egyet, aminek következtében kirepültek a kezemből a zacskók. Ujjamm reflexből a számhoz emeltem, majd miután megláttam a piros folyadékot rajta, végre én is megszólaltam.
-Mi a francot csinálsz, Zayn? Mit csináltam? Normális vagy egyáltalán? Mi bajod van?-förmedtem rá, de nem ez volt a legjobb választás, mert megfogta a pólóm, erősen markolva kissé felemelt a földről, majd odanyomott a falnak. Szeméből csak úgy sütött a düh, amit nem igazán értettem, de persze megint megkaptam a választ.
-Lesmároltad a barátnőmet!-amint ezt kimondta, bevillant a kép, ahogy közeledek a szőkeség felé, és számat az övére nyomom. Hirtelen hatalmas bűntudatot éreztem, és a gyomrom is egy borsóra zsugorodott. Tekintetem leszegtem a földre, ezzel mutatva, hogy tudom, mi történt, és hogy rettenetesen sajnálom, ám ez szavak nélkül mit sem ér. Engedett a szorításból, ami miatt fel mertem nézni, de ez elég rossz ötlet volt. Szemében megvetést láttam, és szinte hallottam, ahogy eltörik benne az a kép, amit a barátságunkról alkotott. Vége. Biztos nem bocsájt meg nekem, csak ne marna ennyire belülről ez az undorító érzés. Elrontottam, ezt nem tagadom, csak az a gond, nem tudom, hogyan hozhatnám helyre. Általában az emberek, ha ordítanak velük, nem annyira érintik meg az ilyen dolgok, de ha valaki suttogva küld el a búsba, az örökre benned marad, így szinte még a lelkemben is éreztem a fájó szavakat, amit-most már szerintem volt-barátom szájából szűrődtek ki:-Takarodj innen! Látni sem akarlak többé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése